3. ;4. ;5. Nap

Sziasztok Drágáim. Nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy ég a pofámról a bőr. Nagyon sajnálom a rengetek kimaradást de teljesen lehetetlennek tűnt az írás ilyen helyzetben. Végül sikerült magamat rávennem, hogy akkor most megírjuk és jó lesz.. aztán mégse. Azt hiszem a találkozásom "Rob-bal" segített előhozni mindazt amit elfelejtettem. Most viszont itt a rész sikerült megírtam és hosszabb lett mint az előbbiek. Kiraktam a szereplőket is egy kis segítségnek.:) Jó olvasást.!:)
Ui.: Készülök nektek majd KÉT meglepetéssel is! Remélem kapók lesztek rájuk .:)

Ölel: It's Me.Xx

3.Nap

 Tegnap előtt mindenki bezsongott az osztályfőnöki előtt, ugyanis mindent de tényleg mindent átbeszéltünk a jövőheti kirándulásról. Vasárnap este indul a gépünk és vasárnap hajnalba jövünk haza. Mint úgy mindig most is a parkba vesztegettük a délutánunkat. Szokásunkhoz híven most is a kicsiket ijesztgettük, aminek a szülők nem örültek, sőt, néhány gyereknek az apukája is odajött hozzánk"elbeszélgetni".

4.Nap

 Tegnap a hét óránkból összesen kettő volt megtartva, a többi ötre helyettesítő tanár jött be, ami annyit tesz, hogy mindenki azt csinál amit akar az iskolán belül. Tehát szokás szerint mi Oliv-val az udvaron a pálya mellet néztük a tesi órákat. Mielőtt kijöttünk a fiúk nagy része vagyis Rob, Dom, Richard, és Patrick táncoltak vagy énekeltek, a négyes fogat - Bo, Do, Barbie, és Grace - a WC-be halaszthatatlan dolgaikat intézték, a két visszahúzódó lányunk Greg társaságában beszélgettek, Rick és Ed beállt a többi osztályhoz focizni vagy éppen a lányokhoz "gimnasztikázni" míg Martin szegény tanárnőt fűzögette rosszabbnál rosszabb szövegekkel. A kedvenc párbeszédem az volt amikor Martin a tanárnő végzettségéről kérdezett.
- Tanárnő Önnek mi a végzettsége? - hajolt közelebb Martin a tanárnőhöz. A fekete hajú nő felemelte a tekintetét a telefonról majd a srácra nézett felhúzott szemöldökkel.
- Erre nem szeretnék válaszolna. - zárta volna le a témát. Igen ám, de a mi kis Martinunkat nem lehet ilyen könnyen lerázni.
- Hát pedig csak azt kérdeztem meg, hogy milyen a végzettsége és nem azt, hogy milyen színű a bugyija. De ha már itt tartunk... - ennél a pontnál gondoltuk úgy Oliv-val, hogy ideje angolosan távozni. Közöltem Dom-mal ha a tanárnő kérdezi lent vagyunk a pálya mellet, mire csak bólintott és egy puszit nyomott az arcomra majd vissza tért Rob-ékhoz. Az utóbbi személynek nem tetszett hogy Domt-tól kaptam puszit, de hát nekem sem tetszik minden. Az udvaron csak néhány srác és lány lézengett akik éppen nem tesiztek. Az óra felében mi is beálltunk a lányokhoz focizni, majd kicsengőkor felvonultunk a termünkbe és készültük az utolsó órára vagyis az infóra.

5.Nap

A mai nap úgy döntöttem, hogy elmegyek egyetemet nézni. Felmerülhet bennetek a kérdés, hogy miért van az hogy az iskolában vannak akik 13-ban végeznek és vannak akik 11-be. Az egész rendszer egy hatalmas gubanc amit még néha a tanárok sem értenek. Az a osztály az általános gimnazista osztály ami csak három éves. A b osztály az egészségügyi szak ami négy éves és van plusz egy szakmai évük amin általában az osztályok fele itt is marad. Végül van a c osztály akik a kétnyelvű szakon vannak, és ők négy évet töltenek itt.
 Reggel a szokottnál is korábban, fél ötkor csörög az órám. Legszívesebben lecsapnám de akkor tuti, hogy elkések a tíz órai eligazításról. Hiába, hogy Sacramento csak másfél óra autóval de jobb ha időben elindulok, kitudja milyen baleset történik a reggeli csúcsforgalomban.
 Nagy nehezen kikászálódom a meleg takaróm rabságából és elindulok a fürdő felé. Gyors zuhany után a tükör előtt felkenem magamra a mai sminkem, megfésülöm a hajam majd hagyom természetes hullámokban a hátamra omlani. Egy törülközőben lépek ki a szobámba ahol a szekrényem felé veszem az irányt. Egy pillantást vetek az ablak felé, amin látom, hogy kint már most süt a nap ezért egy lenge sárga nyári ruha mellett döntök, hozzá illő kiegészítőkkel és egy bézs tűsarkúval. Magamra fújok egy leheletnyi parfümöt majd a konyhába sietek. Egy müzlis tálba kiöntöm a kedvenc gabonapelyhem majd rá jó sok tejet. A konyhapultnál percek alatt fogyasztom el a kevéske reggelim, majd vissza sietek az emeletre. Kiveszek egy fekete táskát a nővérem szekrényéből majd abba süllyesztem minden fontosabb iratom. Végül egy napszemüveget az arcom elé téve lépek be a garázsba, ahol az autóm áll. Gyorsan beülök a kormány mögé s amint ráadom a gyújtást felbőg az Audim motorja. Kigurulok a garázsból majd San Francisco belvárosa felé tartok.
 Alig fél óra elteltével már az autópályán száguldom Sacramento felé. Az út túl csendes még úgy is, hogy a kocsiban ordít a rádió. Nem tudom kizárni a gondolatot, vajon ma mi lesz a suliban. Ez az egy nagy baj van velem. Ha nem vagyok ott azon stresszelek, hogy mit csinálnak a többiek, ha meg jelen vagyok akkor azon, hogy mi lesz később. Ilyenkor mindig attól félek, hogy esetleg telebeszélik Bo-ék Oliv fejét vagy éppen Rob összeszed magának valami csajt. A hosszú út alatt végig ezeken gondolkozom. Vajon mennyire fájna ha Rob előbb találna magának barátnőt mint, hogy én túllépnék rajta, mennyire törnék össze? Érdekelné őt egyáltalán, hogy végig itt vagyok neki és szeretem őt? Ezekre sajnos nem tudom a választ, és amilyen gyáva vagyok nem is fogom megtudni.
 Az egyetem felé közeledve az aggodalmam alább hagy, viszont a rettegés eluralkodik rajtam. Az iskola parkolójában leparkolok majd elindulok a bejárat felé, ahol eligazítanak merre találom a 216-os termet ahol az eligazítás lesz.
 Másfél óra múlva unottan lépek ki az előadóból Colin-nal és Emily-vel együtt. Colin egy végzős srác aki körbevezet minket az iskolába és a kampuszon. Emily egy kedves kis szeplős szőke lány, aki Los Angelesből érkezett és a szülei vágya hogy idejárjon egyetemre.

 ~*~*~

Délután fél négykor parkolok le Oliv háza előtt. Az ajtón belépve a ruhái okozta káosz fogad. Az emeleten találok rá barátnőmre amint épp kidől a nagy ruhakupacon. Nevetve rángatom őt fel majd ölelem meg. 

- Nem mondod komolyan hogy három bőröndöt pakoltál össze? - nézek rá hitetlenkedve amikor észreveszem a két kisebb bőröndöt a fürdőbe tele ruhákkal.

- És még nincs bent minden! - mutat körbe a csatatéren.

- Oliv most te egy hétre jössz vagy Párizsba is költözöl? - vonom fel a fél szemöldököm miközben kinyitom az üres szekrényét és szép lassan elkezdek vissza pakolni.

- Sose tudhatom mire lesz szükségem. - emeli fel védekezésképp a kezét. Én csak nevetve megrázom a fejem majd folytatom a pakolást. Időközben barátnőm is neki lát közben még a nagy bőröndbe próbál belegyömöszölni néhány ruhadarabot. Végül nyolc előtt sikeresen rendet rakunk a szobájába és meg is ágyazunk magunknak. Dobok anyunak egy üzenetet, hogy ma Oliv-nál alszok majd holnap megyünk. 

 Gyors zuhany után a hatalmas francia ágyban fekszünk és egy vödör fagyi társaságában beszélgetünk. Elmesélem neki a mai egyetemi látogatásom, és ő is elmeséli a mai napot miközben jókat nevetünk majd éjfél után mindkettőnket elnyom a fáradság.

2.Nap/2

Sziasztok! Tudom rengeteget késtem ismét. A dolgok a suliban nem úgy mennek ahogy én szeretném. A szereplőket sem tettem ki pedig megígértem. Nem tudom még mi lesz ezután de próbálok majd egy kicsit pontosabb és gyorsabb lenni.

Ölel: It's Me Xx.

Az utcán megbámult minket az összes arra járó. Nem is csodálkozom. Szinte a fél városon ordítva mentünk végig. Az iskola előtt még az igazgató asszony is ránk szólt, hogy ha lehetne halkabban. A parkban viszont a gyerek zsivaj elnyomta a mi 14 fős társaságunk hangját. A fiúk próbáltak ellene tenni, de hiába. Ed hörögve beszélt a gyerekeknek hátha elijeszti őket. Néhányan sírva rohantak a szüleikhez míg mások csak kinevették őt. Martin ordítozott velük. Érdekes látványt keltett, sok kis 8-9 éves gyerek köztük pedig nagyra nőtt 17 éves óvodás. Igaz ez náluk minden napos. Sokak szerint sosem fognak felnőni. 

- Csúszda! - ordítja el magát Do. Na már csak ez hiányzott. Azt hiszi magáról, hogy ő a társaság közepe. Nem veszi észre, hogy Grace-en kívül mindenki leszarja. Néhány fiúnak bejön akik szeretnek csontokkal játszani például Rob, Patrick és Rick. Igaz én se vagyok egy nagy darab de nekik mégis jobban tetszik a 160 centis 35 kilós lány mint egy 160 centis 45-50 kilós lány. 

- Ugyan már Do nem vagy kisgyerek, hogy ennyire ráizgulj egy csúszdára.- mondja neki Oliv. Azt tudni kel, hogy régen Do és Oliv a legjobb barátnők voltak de Do szerint Oliv túl mulya és visszahúzódó volt ahhoz, hogy sikert arassanak a fiúk körében. Végül szétszakadtak és nem beszélnek egymással maximum csak ha beszólnak a másiknak. 

- Nemár Oliv ne legyél már ennyire koravén. Élvezzük ki az életet, hiszen csak egy van belőle. - Rob hangja a hátunk mögül jön. Hátra fordulok és ma másodjára ugrik ki a szívem a helyéről, mikor rádöbbenek mennyire közel van hozzám, ismét.

- Nem vagyok koravén. Csak úgy gondolom, hogy ennyire nem kéne egy csúszda miatt visítani. - feleli Oliv Rob-ra sem nézve. A két kibékíthetetlen ellentét. Mióta ismerem őket csak civakodnak, pont úgy mint Dom- mal. Dom és Oliv ott marják egymást ahol csak bírják. Ennek az okát sajnos senki sem tudja, de nekem van egy sejtésem, hogy bejönnek egymásnak. 

- Most komolyan! Miért ne visítson? Nem csinált semmi rosszat. 

- Nem, tényleg nem. Csak halláskárosultak lettünk. Azon kívül nem történt semmi. - szólok vissza Robnak. 

- Igen? Nekem viszont nagyon úgy tűnik, hogy a hallásodnak nincs semmi baja. - vág vissza Rob. Na jó erre most mit mondjak, hogy ne tűnjek hülyének. Jobbnak látom, ha inkább csöndben maradok.

- Tudod mit Rob, menny a francba. - csúszik ki a számon. Legszívesebben rácsapnék egyet de meglepően jól esett kimondani. Megkönnyebbültem. 

- Én menjek a francba? Gondolkodj már el egy kicsit! Mit műveltél le az elmúlt egy évben? - ordítja az arcomba. Na témánál vagyunk.

- Hogy én mit műveltem? Rob bassza meg. Annyira vak vagy, hogy az néha már fájdalmas. - emelem meg egy kicsit én is a hangom. 

- Miért is vagyok vak? - húzza fel az egyik szemöldökét miközben a kezét karba teszi. Ezt megint jól elbasztam. Kicsúszott olyan a számon aminek nem kellet volna.

- Gondolkodj el az elmúlt egy éven. Ha megtalálod az összefüggést szólj.- fordítok neki hátat. Táskámat a vállamra kapom majd a park bejárata felé sietek. Oliv a nyomomban lohol miközben Robbal ordítozik. 

*

A szokásos helyünkön a Golden Gate híd alatti kis zugba ülünk több mint másfél órája. Azóta egy párszor elbőgtem magam és megnyugodtam. Oliv tehetetlenül vigasztalt miközben azt sem tudta, hogy mi a bajom. Tudom itt van az ideje annak, hogy elmondjam neki az igazat, de félek a reakciójától. 

- Hé. Mi volt a baj? Mire céloztál amikor azt mondtad, hogy keressen összefüggéseket? - kérdez rá barátnőm a lényegre. Mély levegőt veszek majd bele kezdek. Fél óra alatt elmesélem neki az egész sztorit. Üres szemekkel a semmibe bámul. Próbálja feldolgozni amit mondtam. 

 - Tudtam! Valahogy éreztem! - ugrik fel hirtelen. Reakciója megijeszt amitől leesek az uszadék fáról. - A kurva életbe is! Miért nem mondtad el?
- Nem tudom. Nem éreztem fontosnak. Egy évig érted egy évig sikerült elnyomnom magamba az érzéseim de most valahogy nem megy. - fejem a két felhúzott térdemnek döntöm. Érzem, hogy megint kerülget a bőgés.
- Istenem Szivi. El kell neki mondanod. Nem tarthatod örökké titokban.- huppan le mellém a homokba. Vállamat átkarolva suttog a fülembe bátorító szavakat. Sajnos nem segítenek. Viszont igaza van Rob-nak tudnia kell mit érzek. Talán ő is így érez csak nem meri elmondani. Hiszen annyi alkalma lett volna rá. De mi van akkor ha nem érez irántam semmit? Akkor összeroppanok.
- Nem tarthatom örökké titokban. Elég az érettségiig. - mormogom inkább magamnak mint  Olivnak.
- Basszus! Most komolyan több mint egy évig akarod titkolni előle? Hope ne hagyd veszni a lehetőségeid! - pattan fel mellőlem s újra fel alá járkál. Látom rajta, hogy valamin töri a fejét. Pár perc néma csend után amit az autók zaja és a hullámok moraja zavar meg hirtelen megáll.
- Tudom már! - Kiállt fel miközben mutató ujját az égnek emeli.
- Mond. - forgatom meg a szemem.
- A Francia úton elmondod neki.
- Mi? Nem. - kezdek el hevesen tiltakozni.
-De igen. Hope ha nem mondod el neki akkor majd én megteszem. - ajánlja fel "kedvesen". Melyikkel járok jobban? Ha én mondom el neki vagy Oliv. Valószínűleg az előbbi de nem merem megtenni. Túl gyáva vagyok hozzá. Ha felmegy bennem a pumpa bármit a képébe tudok vágni akár azt is, hogy " Hé te majom szeretlek!" de így nem megy.
- Rendben. Elmondom neki. - adom be végül a derekam. Komoly arccal a kezét nyújtja amelyet elfogadok és kétszer megrázom. Franciaország rohadj meg.

2.Nap/1

Sziasztok! Kivételesen ketté szedem a részt. A következő valószínűleg A HÉTEN felkerül. Ha nem akkor előre is bocsánat. A szereplőket pedig a hétvége folyamán felrakom.

Ölel: It's Me Xx.

Az év első tanítási napja. Gyomorgörccsel kászálódóm ki az ágyból. Hiába, hogy tegnap már találkoztam a többiekkel, valahogy mégis rettegek. Nem tudom mi történt tegnap a parkban ami megijeszt. Általában ilyen helyzetekben mindig az jön ki a legrosszabbul aki nemet mond nekik. Vagyis én. Ilyenkor a kurvák összehordanak minden szarságot rólam, másnap meg megy a találgatás, hogy akkor ebből mi is az igaz.

 A sulihoz érve a megérzésem beigazolódik. Mindenki felém fordul majd újra összecsoportosulnak és sugdolózni kezdenek. Igen tudom ez kicsit gyerekes de ők ilyenek.

- Hé, Hope, szia. - jön oda hozzám Dom. Szerencsére ő még ilyenkor is valamilyen szinten kiáll mellettem, nem úgy mint Oliv. Jó bevallom most nem ment oda a többiekhez de már többször előfordult.
- Reggelt. - ölelem át szorosan. - Történt valami tegnap? Esetleg Bo megint kitalált valamit? - kérdem. Tudom, hogy azért jött ide mert beszélni akart velem és figyelmeztetni, hogy ma a cápák fő áldozata leszek.
- Hát igazából most nem igazán. Bo pedig kivételesen kussba volt. Igaz Do tett egy megjegyzést, hogy a "csajom miért nem jött". Ezen kívül téged kihagytak. - végre egy jó hír. A portán kivételesen egy 13.- os áll nem Mrs. Fields. Az aulában káosz uralkodik. A gólyák nem tudják merre menjenek, kit keressenek. Sokan hozzá csapódnak egy-egy 10.- es csapathoz akik segítenek nekik. Csoda. Mikor mi voltunk gólyák le s szarták a fejünket. Sőt még szórakoztatónak is találták, hogy nem találjuk a termünk. A lépcső tetején viszont a káosznak már nyoma sincs. Az idősebbek sietnek órára a fakultációk után, a többiek pedig lézengnek. A teremben csak Angie és Lily ülnek a helyükön. Leülök a helyemre Dom pedig elém s hátra fordul hozzám. A fülhallgató mint  mindig most is a fülében. Az egyiket elveszem majd a sajátomba rakom. Valami Dj száma megy. Nem igazán ismerem. Fejem a kezemre hajtom és elmerülök a zene ritmusában. Csengetés után néhány perccel megérkeznek a többiek. Hope nevetve levágódik mellém de Bo-val nem hagyja abba a csevejt.
- Mindenki maradjon csöndbe és vegye elő a tankönyvet. - szólal meg Mrs. Turner a kémia tanár. A fiúk beordítanak, hogy nincs itt, elveszett, nem kapott, vagy kicsoda maga, és mi az a kémia. Az óra megtartása a mi osztályunkban kész öngyilkos merénylet. A fiúk verekednek, ordítanak, ordítva verekednek, vagy átrendezik a termet. Az osztály négyes csapata - Bo, Do, Barbie, és Grace - hercegnősen kivonulnak a teremből azzal az indokkal, hogy halaszthatatlan dolguk van, miközben mindenki tudja, hogy a mosdóba mennek sminkelni. Néhányan - Angie és Lily - barkóbáznak vagy olvasnak. A fiúk egy része - Rob, Richard, és Patrick - táncolnak vagy énekelnek néha táncolva énekelnek. Oliv olvas vagy a fiúkkal táncol - ahogy néha én is. Per pillanat nevetek a többieken Dom telefonjával a kezemben amivel feltett szándékom, hogy felvegyem a mai napot.
 A többi órán a káosz csillapodni kezd, ahogy mi is fáradunk. Utolsó két órában Mr.Collins- nak és Miss Blake- nek sikerül megtartani a matek és földrajz órát. Kicsengetés után az aulában gyülekezünk ahol megbeszéljük a délután.
- Szándékodban áll ma is kihagyni bennünket a délutánodból? - sétál mögém Rob. Meglepetten fordulok meg. Közelebb van mint hittem. A mellkasunk összeér mikor levegőt veszünk az arcunk pedig alig pár centire van egymástól. Szívem hevesebben dobog mikor megfogja a kezem. Fél szemöldökét felhúzza és mosolyogva várja a válaszom.
- Nem, ma nem. Veletek tartok. - nyögöm ki végül

Hello!

Sziasztok! Fogalmam sincs, hogy kezdjek neki ennek a bejegyzésnek. Talán úgy, hogy bocsánatot kérek amiért több mint egy hónapja nem hoztam részt. Úgy gondolom .ez nem volt szép húzás tőlem, de nem volt lehetőségem internet közelébe kerülni. Először is elmentünk a családdal nyaralni és úgy voltam vele majd esténként írok egy keveset az én kis csoda füzetembe- amiből nem sok lett. Mivel nem tudtam írni ezért vasárnapról átraktam a részt szerdára amit az oldal sávban is láthattatok. Szombat éjjel mikor hazaértünk elkezdtem írni a részt ami kész is lett de nagyon összecsaptam ezért nem mertem kirakni - ezért változott meg a közzététel időpontja. Kedden elmentem a barátnőimmel korizni ahol nagyon ügyesen pofára estem és eltörtem a jobb bokám. A kórházba kiderült, hogy nyílt törés ezért azonnal műtőbe vittek és össze csavarozták a csontot. Két nappal később amikor levették a kötést - mivel nem gipszet kaptam - az orvosok azt mondták valami gáz van. Ezért akkor este megint bevittek a műtőbe ahol kiderült, hogy a csont elvágta az egyik eremet amit nem vettek észre. Egy héttel később hazamehettem de csakis tolókocsival közlekedhettem. Mivel gyenge voltam ezért anyaék nem engedtek a laptop közelében még akkor sem amikor már mankóval rohangáltam. Két hét múlva vissza mentünk varrat szedésre. Miután kész volta megkaptam a járógipszem tehát nem volt szükségem semmilyen segédeszközre. Gondoltuk mi. Igen ám de mikor mennem kellett benne nem bírtam. Lüktetett a bokám és éreztem, hogy szorítja a gipsz. Akkor a gipszet megint le vették. A bokám vagy háromszor nagyobb volt mint amilyennek kellet volna lennie. Az orvosok elküldtek röggenre ahol megint nem derült ki semmi. Valami specialista vizsgálta meg a törött bokám. Kiderült, hogy sérült az ínszalagom, valószínűleg elszakadt. Ezért megint bevittek a műtőbe. Még egy hetet a kórházban kellet töltenem. A héten szedték ki a varratokat és kaptam meg a járógipszem megint. Nyolc hét múlva leszedik a gipszet végleg és kiszedik a csavarokat is, ami után  gyógytornára kell járnom három hónapig és fél évig bokarögzítőt  kell hordanom.
 Ennyi lenne a kimaradásom oka. A részt valószínűleg augusztus 29.- e körül hozom. Lehet egy-két nappal előbb lehet csak hétvégén. Utána mi lesz nem tudom, ugyanis most megyek 9.-be.
 További jó nyarat. Ugorjatok helyettem is a Balatonba.:)

Ölel: It's me Xx.

1.Nap

Hello Drágák! Elnézést a két napos késésért, sok volt nekem ez az év vége. És mivel év vége ezért kitört a VAKÁCIÓ ami azt jelenti, hogy gyakrabban fogok tudni részeket írni, ami azzal jár, hogy több rész is lesz. Remélem örültök:) Örüljetek neki légyszí.:D Na jó nem kényszerítelek rá titeket. Jó olvasást.:)
Ui.: Örülnék egy-két visszajelzésnek.:)

Ölel titeket: It's Me Xx.

Reggel - vagy inkább hajnalban - a telefonom eszeveszett csörgésére ébredek. Álmosan lerugdosom magamról a takarót ,s botlás nélkül a fürdőbe tántorgok. A látvány ami a tükörben fogad kiábrándító. A szemeim karikásak és ha ez még nem lenne elég a hajam is egy nagy csomóba áll. Fogmosás után alapozóval próbálom eltüntetni a fekete csíkot a szemem alól több kevesebb sikerrel. Végül feladom és inkább áttérek a szempillaspirálhoz. A számra egy halvány rózsaszín árnyalatú rúzst kenek. A hajamat próbálom lebontani ami nagyjából sikerül is. Oldalra egy gyors fonatot varázsolok s kirohanok a fürdőből. A szekrényemben - még - rend van, igaz magamat ismerve két nap és ennek az állapotnak annyi. Gyorsan kiveszem a fehér ingem és fekete szoknyám majd a suli nyakkendője keresésére hajtom a fejem. Pár perc alatt meg is találom majd gondosan és szépen a nyakamba akasztom. A magassarkúm a sarokban vár a több ezer cipőm közül. Előveszek egy kis egyszerű krémszínű táskát amibe a tolltartómat, órarendemet, és egy füzetet dobok.
 A konyhába Anyu már vár és az óráját kocogtatja.
- Mi tartott eddig? El fogunk késni! - dramatizálja túl a dolgot. A pultról egy almát elvéve indulok ki a kocsihoz azzal a szándékkal, hogy majd útközben megeszem. Végül mégsem ettem meg hanem a táskám mélyére rejtettem. Ahogy közeledtünk a sulihoz a gyomromban lévő görcs csak nőtt és nőtt. A mindig különc és fura lány hamarosan megékezik és kezdődik megint elölről a megaláztatás. Utolsó nap a fiúk úgy intézték hogy egész nap más terembe menjek be amiért az igazgatóhoz kellet mennem mikor harmadjára mentem be Mr. Marks történelem órájára. Nem derült ki, hogy ki volt a tettes ugyanis senki nem vállalta fel végül az egész osztály büntetést kapott.
- Biztos minden rendben lesz? - fordul felém Anyu.Hamiskás mosollyal bólintok majd kiszállok a kocsiból. Szívem gyorsulni kezd mikor meglátom Oliv-ot a többiekkel. Oda kéne mennem de nem merek . Ott van szinte mindenki , kivéve én és a két szétválaszthatatlan barátnőt: Lily es Angie. Döntenem kell. Csatlakozom az osztályomhoz vagy a két lányhoz? Végül nyer a bátorságom és oda megyek a többiekhez.
-Sziasztok.- suttogom halkan. Félek senki sem hallotta ám Dom mégis fel kapja a fejét.
-Hope!- köszönt lelkesedve majd megölel. Mosollyal viszonozom az ölelését. Egész nyáron láttam őt vagy kétszer miközben Ő az egyetlen fiú barátom. Oké értem én, hogy az osztály cicababái- akik nem mellesleg velem szemben álltak, miniruhában és mindent mutató ingben- de azért a lány haverját sem hanyagolhatja el.
-Hogy telt a nyarad?- érdeklődik Rob aki Dom válla fölött néz rám. Őszintén tőle nem vártam, hogy megkérdezi.
-Unalmasan. Java részt olvastam vagy épp Oliv-val kergettem valamelyik hírességet.- feleltem a kérdésére. - És neked? Hogy telt? - kérdeztem vissza kedvesen.
- Faszán! Olyan bulik voltak. Apám. Kár, hogy kihagytad. Lettek volna ott neked való pasik is. Persze minek neked keresni. Itt van neked Dom. - mutatott rá, arra, hogy Dom keze még mindig a vállamon pihen. Ha ezt a jelenetet egy kívül álló látja azt gondolja, hogy a mellettem álló fiú a barátom. Ez tény. Mi ezt el is fogadtuk.
- 11/a befele a hátsó udvarra!- Kiálltja el magát osztályfőnökünk Mrs.McFloyd. Róla azt kell tudni, hogy eddig mi vagyunk neki a legrosszabb osztálya és már alig várja, hogy elhúzzunk innen. Gondolja Ő, hogy utánunk már csak jobb lesz. Aha jó vicc. Ha minden jól megy az Unokahúgom Emily is ide fog járni.És Ő lesz az o.fője. Már most sajnálom Mrs.McFloyd-ot. Emily még csak 12 éves de több vakolattal, és kevesebb ruhába megy el suliba mint én aki lassan 17. Komótosan beballagunk az udvarra s elfoglaljuk helyünket a b-sek mellet. Az évnyitói ünnepség ugyan az mint mindig. Végig unom az egészet ám az igazgató megment mindent mikor közli, hogy mehetünk a tantermekbe ahol megkapjuk az órarendet.
- Pszt. Hope. Ülsz mellém? - Lökdösi át magát az osztályon Oliv. Bólintok majd mellé beállva megyek be a terembe. Óráink nagy része itt lesz hála annak,hogy az egész osztályunk reálos ezért nem kell külön órákra járnunk.
- Rendben gyerekek! Kiosztom az órarendet és mehettek is. Mivel tudtok mindent és úgy általában tisztában vagytok a szabályokkal nem fogjuk rajta magunkat újra átrágni. - Csörtet be a terembe az o.főnk. Mivel minél előbb szabadulna tőlünk ezért csak egy papírt oszt mindenkinek amin az órarend van és el is köszön tőlünk. Meglepetten ballagok ki az épületből. A folyosón néhány osztályból a tanár ordibálása hallatszik máshonnan pedig a kedves szavak. A kihalt folyosón végig megyek s a bejáratnál bevárom Oliv-ot. Igen ám de nem egyedül jön. Mögötte jönnek sorba az osztály társaim kicsattanó örömmel.
- Hope nem jössz velünk a parkba? - kérdi Rob miközben alig tudja tekintetét elszakítani Bo seggétől.
- Rob ezt eltaláltad. Nem. - vágom rá csípőből. Tavalya karácsonykor tettem rá utalást, hogy mit  érzek, azóta pedig úgy kezel mintha csak egy bábú lennék amit úgy rángat ahogy szeretne. De most a sarkamra állok és nem hagyom magam. Gyors léptekkel- már amennyire a magassarkúm engedi- indulok el haza. Otthon a ház csendje fogad. A nővérem ma hajnalba repült vissza Angliába-ott jár egyetemre- Apu dolgozik ahogy Anyu is, szóval rám maradt a hatalmas lakás egész estig. A szobámba lepakolok,majd a pizsimbe bújva bújok be az ágyba s kezdem olvasni a jelenlegi kedvenc könyvsorozatom utolsó előtti részét.

0.Nap

Aloha Drágáim! Szörnyen szégyellem magam amiért ennyit késtem. Mint a Chat-ben is írtam kicsit össze csaptak a felhők a fejem fölött. Remélem azért nem haragszotok rám nagyon.:)

Ölel titeket It's Me

A nyár utolsó napja. A legtöbb 16 éves lány ilyenkor elmegy bulizni vagy csak csavarogni a barátaival. Én viszont más vagyok. Egész életemben mindenki kinézett a stílusom miatt. Mikor Justin Bieber volt a divat én Korn-t hallgattam, ha az emo stílus volt a menő én hippi voltam. Mindig az ellenkezője a trendnek. Hetedikben még rengeteg barátom volt, de mikor lebuziztam a kedvencüket elpártoltak mellőlem kivéve Oliv-ot. Oliv a legjobb barátom óvoda óta. Együtt voltunk szerelmesek először, együtt cigiztünk a bokrokban, együtt rúgtunk be először és egy közép iskolába is járunk. Az évek során nagyon össze nőttünk. Ha két szóban kellene őt jellemeznem azt mondanám, hogy örült és imádni való. Sokan őt is kinézik mivel rózsaszín és néha szivárvány színű hajával kitűnik a többi lány közül. Pont mint én a a rézvörös hajammal. Igaz a kettő között az a különbség, hogy neki természetesen barna míg nekem ez a szín az eredeti hajszínem és ezen nem is akarok változtatni.
- Helló! - ugrik be a szobámba barátnőm. - Na mit csinálunk ma? Lemegyünk a partra vagy... Óh esetleg elmehetnénk vásárolni is. És! És! Olyan helyekre ahol hírességek szoktak megfordulni. Hátha találkozok az én nagy szerelmemmel. - ábrándozik a mindig bohókás és túlpörgő Oliv. Kezét szívére téve és egy hatalmas sóhaj kíséretében dől le az ágyamra egyenesen az én lábamra.
- Először is. Áú. És másodszor ki a te szerelmed? Megint Pete Wentz vagy esetleg Anthony Kiedis? - nézek rá álmosan. Tipikus nyári pillanat. Reggel na jó nem délkörül beront Oliv, pörög mint egy búgócsiga és kezdődik az őröltség.
- Nem már letettem róluk. Most sokkal inkább érdekel Jamie. - mikor kiejti a "Jamie"-t szinte tapintható a belőle áradó "szerelem".
-Tudnom kellene, hogy ki ő? - ülök fel, miközben Oliv-ot lerugdosom magamról. Mikor eljut a tudatáig mit kérdeztem tőle sértődötten hozzám vágja a párnámat.
- Hát persze, hogy tudnod kellene. Ő tökéletes Jamie Cambell Bower. Tudod!- Húzza el az o-t - Róla ábrándoztam egész nyáron és most itt van.
-Itt?
-Itt.
-Mármint itt van a házban? - javítom ki a kérdésem.
- Jaj nem te butus.San Francisco - ban van. Alig hiszem el. Egész nyáron őt kajtattuk... - folytatná de egy köhintéssel félbe szakítom. - Oké kajtattam de nem találtam. És most így a nyár utolsó napján pedig egy városban vagyok vele. - ugrabugrál az ágyamon.
- Na ácsi-bácsi. Először is nyugodj le nem fogsz vele találkozni. Másodszor ne az ágyamon ugrálj. Ott a föld.-szólok rá barátnőmre ugyanis nem szeretném ha leszakadna az ágyam.
-Oké. Befejeztem. - ül le. Már azt hiszem, hogy lenyugodott de izgatottan felteszi a mutató ujját.- Na de! Öltözz ma még sok dolgunk lesz! - tapsol kettőt miközben kisétál az ajtón. Egy sóhaj kíséretében a szekrényemhez sétálok és kiveszek belőle egy színes összeállítást.

*Két órával később*

Kedvtelenül sétálgatok Oliv mellet aki hiperaktív módba váltott és semmire nem vágyik mint, hogy valahol megpillanthassa Jamie-t. Őszintén nem értem, hogy lehet olyan emberbe beleszeretni akivel eddig még életében nem találkozott. Ha vissza gondolok még azokra az időkre amikor én is ilyen voltam elszörnyedek. Miért is szerettem bele? Nem tudtam, hogy milyen volt és, hogy amit mutatott az a valóság volt-e? Semmi mást nem szerettem rajtuk csak a külsejüket és a stílusukat. 

-Hahóó! Figyelsz te rám? - lengeti Oliv a kezét. Megrázom magam majd egy angyali mosollyal felé fordulok.

- Megismételnéd légyszíves! - Rebegtetem a szempilláim.
-Reménytelen eset vagy. - sóhajt majd előre rohan.
-Hé Oliv várj már meg! - kiáltok de már nem látom őt a hatalmas tömegben. Csalódottan folytatom az utam egészen a Golden Gate hídig. San Francisco legszebb helye. Imádok néha a híd alá lekuporodni és csak gondolkozni. Ez az én kis rejtekhelyem. Ha elegem van a világból akkor mindig ide jövök. Néha Oliv-ot is elhozom magammal de jobb szeretek egyedül lenni. Ez nálam egy furcsa szokás. A családom minden tagja társaság kedvelő, én vagyok az egyetlen aki inkább egymaga ül a szobájába a zenébe és a könyvekbe merülve. Egy sóhaj kíséretében ledobom magam egy vastag uszadékfára s csak nézem a víz zöldes felszínét. A csendet csak a hullámok halk zöreje és a kocsik moraja zavarja meg. A szél sós levegőt csap az arcomba ami egy kicsit csíp de mégis kellemes. A holnapi évnyitóra gondolok. Újra együtt lesz a mi kis 16 fős osztályunk. Két éve boldogítsuk egymást. Jobban mondva a fiúk boldogítják a lányok nagy részét míg mi inkább a háttérbe szorulva csak nevetünk az egészen.
 Elmélkedésem a telefonom zúgása töri meg. A képernyőre nézve látom, hogy a nővérem hív ami azt jelenti, hogy anyuék már aggódnak. Gyorsan az elutasítás gombra nyomok majd felpattanva az uszadékfáról hazafele veszem az irányt. Otthon egy a szüleim egy kis leszidással várnak amit tudomásul veszek s a szobámba rohanok. Kiveszem az ágyból a pizsamám s a fürdőbe ledobom magamról a ruháim. A forró víz égető érzése kellemes mégsem oly annyira mint máskor. Gyorsan kenek magamra egy keveset a barackos tusfürdőmből majd leöblítem a bőröm. Egy puha törülközőbe tekerem magam míg lemosom a sminkem. Gyorsan szárazra törlöm a bőröm és az arcom majd a pizsamámba bújva visszamegyek a szobámba. Levetem magam az ágyra majd a takaróm magamra húzva próbálok elaludni.

Prológus

Fejvesztve rohanok a folyosón. Nincs más vágyam mint kijutni az iskola épületéből. Csengetnek. Vége az órának. A kémia és fizika laborból özönlenek ki a diákok. Többnek is neki megyek plusz Mrs. Turner-nek is a kémia tanárnak. Nem érdekelnek. Már semmi sem érdekel. Hónapok óta tűröm az osztály mocskolódását és az Ő játékait, de ennek most véget kell vetnem. Nem csinálhatom, és már nem is tudom tovább. Úgy érzem az érzelmek szép lassan kihaltak belőlem és nem maradt semmi csak kongó üresség. Sötét üresség, ami szép lassan megöl mindent ami fontos. Az iskola körül néhány diák csoportba verődve lézeng. Ők azok akiktől a falon vagyok. A narkósok, a cicababák és a foci csapat. A három klikk akik a legjobban kinéztek. De ennek vége. Kicsapom magam előtt a suli kapuját és a buszmegálló felé futok. Épphogy elérem a buszt. Egy idős néni mellé levágom magam, s fejem a hideg ablaknak döntöm. Könnyeim majdnem utat törnek szememből de erőt veszek magamon. A busz lassan begördül a megállóba, s mint az örült rohanni kezdek. Számolom a házakat míg hazaérek. Már csak kettő. Már csak egy. A kaput könnyedén belököm magam előtt s az ajtó felé rohanok. Remegő kézzel nyitom ki az ajtót. Cipőmet és a táskámat az ajtóba ledobom s a szobámba rohanok. Asztal fiókomból előhalászok egy papírt s tollat veszek a kezembe

"Sajnálom"

Firkantom a papírra amit anyámék ágyára rakok. Besétálok a sajt fürdőmbe. A tükörből egy meggyötört arcú, csont sovány és hegekkel teli karú lány néz vissza rám. A mosdó alatti fiókból kiveszem a pengémet. Mély levegőt veszek s a csuklómhoz emelem. A lélegzetem megakad mikor megérzem a  penge hideg fém anyagát. Lassan végighúzom az alkaromon, egészen a könyököm belső feléig. A vér kibuggyan a hatalmas vágásból. Végig nézem ahogy a vörös folyadék leszánkázik a karomon egészen a tenyeremig majd az ujjam hegyéről a mosdóba csöpög. Pár perc múlva a vérzés enyhülni kezd ezért újabb és újabb sebeket vágok a karomra. Kis idő elteltével érzem, hogy a fejem lüktet és a világ forog körülöttem. Megkapaszkodom a mosdó szélében de a vértől csúszik ezért nem bírom magam megtartani. A földre zuhanok. A fejem tovább lüktet sőt inkább szorít majd szép lassan elsötétül előttem a világ. Szóval ennyi volt itt a vég. Viszlát.